Bencsik: Ökológiai eladósodásunk éppoly tarthatatlan, mint a pénzügyié

2012. október 25.

A növekedés mítosza cserbenhagyott minket és látványosan kudarcot vallott saját vonalán, a gazdasági stabilitás és az emberek megélhetésének biztosításában. Kevesek jóléte ökológiai degradációra és tartós társadalmi igazságtalanságra alapozva fenntarthatatlan. – fogalmazott Bencsik János a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége által Budapesten rendezett konferencián, 2012. október 25-én.

A konferencia előadói a fenntarthatóság, a hatékonyság és a takarékosság összefüggéseit járták körül. Bencsik János a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetőjeként arról beszélt, hogy a paradicsomi állapotok végéhez közeledve az ember nem a tudás, hanem a tudálékosság fájáról szakított magának gyümölcsöt, mely által az igazi tiszta tudás elhomályosult, töredékessé vált. Összetévesztettük az információt a tudással, a működőképességet az igazsággal, az élvezetet a boldogsággal, a növekedést a fejlődéssel, a mértéktelenséget a szabadsággal.

A „civilizáció” a Természettől elvont javakból és energiákból építkezik. Minél többre van szüksége, annál nagyobb az elvonás, azaz a pusztítás. Mindenféle növekedés, de különösen az exponenciális, előbb-utóbb akadályokba ütközik a valós világ véges lehetőségei miatt, melynek hátterében kettő, a bioszféra stabilitásáért felelős fenntarthatósági tulajdonság áll. Az egyik a megbízható, tartós energia ellátás, a másik a zárt, megújuló anyagciklusok megléte. Mindkettő a Föld egészére vonatkozik.

Bencsik kiemelte, hogy az elraktározott napenergia tette lehetővé az utóbbi 2-3 évszázad fantasztikus fejlődését és fajunk létszámának egy nagyságrenddel való megnövelését. Fosszilis energiáink „hasznosításával” ezt a folyamatot fordítjuk meg, méghozzá több milliószorosan megnövelt sebességgel juttatjuk vissza a szénatomokat a légkörbe. Kétezer év alatt létszámunk hússzorosára, gazdasági teljesítményünk ezerszeresére nőtt. Mindez egy rendkívül izgalmas és látványos tűzijáték képét mutatta, de mára egy csapda-helyzet kezd körvonalazódni. A korábbi olcsó fosszilis energia felhasználásával egy magas energiaszintet igénylő globalizált ipari társadalmat hoztunk létre, hétmilliárdra nőtt emberiséggel és igencsak megnövekedett igényekkel. Kevesebb és drágább energiával ez az állapot nem tartható fenn.

A létfenntartásunkhoz szükséges alapvető élelmiszerek jelenlegi megtermelése, a mezőgazdasági talajművelő, ápoló, betakarító, feldolgozó és szállító gépek tömegének használatát, a műtrágyák és növényvédő szerek energiaigényes előállítását vagy akár a szállításnál és csomagolásnál használt műanyagokat igényli. Az egész élelmezési rendszer az olcsó kőolajra épül, amelyről már csak múlt időben beszélhetünk.

Az ipari forradalom és a fogyasztói társadalom által megnövelt üvegházhatástól eddig már olyan magasra emelkedett a hőmérséklet, amilyen százezer év óta nem volt Földünkön. Ha elérjük a 2 fokos melegedést, ez megfelelne a tízmillió évvel ezelőttinek, melyben az északi féltekén (beleértve Grönlandot) már nem volt jégtakaró. Itt már az ember által nem ismert, át nem élt klímával szembesülünk, amely különösen nagy alkalmazkodási képességet igényel. A 4 fokos melegedéssel már a 40 millió évvel ezelőtti jégtakarótól teljesen mentes Földhöz érünk. – figyelmeztetett az előadó.

A fenntarthatóság kritériumának érvényesítése azt jelenti, hogy a fejlődést a jövőben nem lehet a természeti erőforrások korlátlan felhasználására, a társadalmi erőforrás-megújító intézményrendszer leépülésére, illetve az eladósodásra alapozni. A belátáshoz viszont kellő tájékozódás, összefüggésekben, rendszerben történő gondolkodás szükséges.

Alapvető nemzetstratégiai érdekünk, hogy megfelelő – a versenyképesség, a technológia-váltás és az éghajlatvédelem szempontjainak kiegyensúlyozott figyelembevételén nyugvó – magyarországi dekarbonizációs tervvel készüljünk az európai dekarbonizációs tehermegosztásra. – zárta előadását Bencsik János.